Pár hete megszületett fiam, Márk. Nem gondoltam volna, hogy egyszer a saját gyerekemről fogok blogolni. Majd ha elég idős lesz, és még lesz internet, esetleg ezek a postok meglesznek, majd megmutatom neki, hogy milyen hülyeségeket írtam róla.

Magáról a szülésről és az azt megelőző dolgokról nem akarok most írni, mi apák úgyis most találkozunk igazán először a picurral.

Én úgy intéztem a szabit, hogy 2 hetet itthon tudjak maradni a szülés után. A picur nagyon rendes volt, szombaton érkezett meg, így már a következő hét kedden mehettünk érte. Autó van a családban, így nem volt kérdés, hogyan hozzuk el. A babakocsit és a hordozót mar korábban beszereztük, de vicces módon igazából nem tartottunk főpróbát a beszereléssel. Szerencsére nem volt gond, mondhatni szülői reflex segítségével be tudtuk kötni a picit megfelelően, szépen, stabilan. Röpke 40 perc alatt haza is értünk a 3 napos jövevénnyel. Az utat végigaludta a füllesztő meleg ellenére - klímát nem szabad használni - és még a bemutatkozás is elmaradt, mert Ő a macskákra, a macskák meg rá nem voltak kíváncsiak.

Az első napok nagyjából arról szólnak, hogy azt hiszed, neked van a legrendesebb gyereked, mert csak alszik. Hát sajnos nem így van, a legtöbb picur ugyanis besárgul és ettől aluszékony lesz. Pár nap után kimegy belőlük és lassan kiadják a hangjukat, egyre erősebben. Nálunk mar az első hét is arról szólt, hogy próbáltuk tartani a 3 órás rendet - ennyi időnként érdemes ennie -, ami többé-kevésbé össze is jött, bár azért vannak csúszások. Ekkor még olyan picike amúgy a kölyök, hogy igazán le sem lehet foglalni semmivel, vagy alszik, vagy sír, sok programot nem érdemes neki tervezni. Ébresztgetni csak az első napokban kellett, utána már magától felkelt, általában 3-4 óránként, ahogy kell.

#newrelease #nofilter

Apropó picur, én az első nap mehettem ruhát venni neki, mert minden nagy volt rá. Egész terhesség alatt azt sulykolták belénk, hogy nagyobb baba lesz, hát mégsem. Az ultrahang simán fel kilót is téved, hiába voltunk profinál, drága magánrendelésen. Ráadásul nekünk előbb is jött a baba egy héttel. Szóval nehezen, de végül tudtam venni neki pár "newborn" 52-es cuccokat. A többibe majd belenő. Tehát érdemes pár kisebb ruhát is venni. Mi a dolgok felet bababörzén vettük, kb. negyed áron, és már én sem tudom, melyik ruhadarabja új, melyik pedig használt. Spórolni jó, és kell is, mert minden drága, ami babacucc. Ruhánál érdemes rámenni arra, ami elöl végig patentos, hogy ne szopjál sokat, ha éppen ordít a gyerek, és nem bírod áttuszkolni rajta. Nem lehetetlen, de azért könnyebb mint a "csak alul-felül nyitott" kombinációval. Sapkából állítólag az a fasza, amit alul meg lehet kötni, na ilyenből egyetlen darabot se vettünk / kaptunk, de azért nem pörgött le róla, úgyhogy pipa.

A fürdetés, a pelenkázás és öltöztetés is félelmetesnek tűnik, de nem az. A baba pici, ez igaz, de nem törékeny annyira. Gyorsnak kell lenni és hatásosnak. A fürdetés nem a kedvencünk, de bele lehetjönni, nálunk apa csinálja a vizet, anya előkészíti a babát (olajozás pl). Apropó, olajozás. Ez ugye a kiszáradás ellen jó, és nálunk az orvos azt javasolta, hogy hanyagoljuk a drága és különleges baba-olajokat, egyszerű otthoni étolajjal, vagy olívaolajjal törölgessük át a gyerkőcöt, ahol kell. Fürdés alatt lehet jazzt hallgatni, hátha megnyugszik mindenki. Apa tartja, pörgeti, anyu mosdókesztyűvel törli. Itt is fontos, hogy nagyjából minden nap ugyanakkor legyen, hogy be tudjon állni a pici rendszere. Nálunk ez a 7 óra környéke, ha szerencsénk van, addigra már megvacsoráztunk, és éppen ébredezik a gyerek.

Második héten már többet van fent, akar 20-30 percet is elvan cumizva, nézelődik, bár sokat nem valószínű, hogy lát a világból. A második hét végére igazan megjön a hangja és megjelenik az ordítás is egy adott időszakban, amivel egyrészt nem tudsz mit kezdeni, másrészt nagyon félelmetes. De normális. Hiába eszik, hiába a büfi meg a puki, mégis ordítani fog, mert állítólag az egész napi cucc akkor jön ki rajta. Ez nagyon kegyetlen, ilyenkor mint valami elmeháborodott sír, semmi nem tudja megnyugtatni, kifeszül, pörög, dobálja magát.  A jó hír, hogy állítólag ez kb 3 hónapos koráig tart, a rossz, hogy ez koránt sem biztos. Persze reménykedni lehet, hogy majd idővel át tudja aludni az estéket, meg hogy ha már lát is, és fel is fogja, ami előtte van, le lehet kötni csörgő, morgó, fütyülő dolgokkal. Addig viszont nincs más lehetőség, mint a türelem, és a különböző praktikák az altatásra, megnyugtatásra. Kocsikázást meg lehet már próbálni, nekünk meg is kellett, mert 2 hetesen vittük mérlegelésre - szerencsére el is érte a kívánt súlyt -, és hamar kiderült, hogy tetszik neki a babakocsi. Konkrétan ha belekerül, és kicsit tolva van, már alszik is, hiába a zaj, a köves út minden visz. Bár, egyes elméletek szerint pont a zaj és a köves út miatt alszik.

Arra mentem rá, hogy igazi geekként minden mozzanatot rögzítek, ami fontos. Ez főleg az első hetekben jó, hogy lássuk mikor, mennyit eszik, hogy érzi magát a gyerek, vissza tudjuk nézni, ha kell. Így ezt Google Sheet-ben vezetjük, rendszeresen, naponta, szigorúan. Mikor kelt fel, hogyan evett, hogyan nem aludt el, mikor fürdettük, volt-e szemcsepp, D vitamin, hasfájós csepp.

Hát egyelőre itt tartunk, hosszú az út, de nem adjuk fel.

ui.: "Gyermekprogramozás" szakkifejezést angelday-től loptam