Csalódni rossz dolog, de ha a barátaidban csalódsz, na annál nincs rosszabb. És amikor ők fel sem fogják, hogy mekkora szarban hagynak, az még rá tesz egy lapáttal. Így, keserű szájízzel nem is igen tudsz örülni az ő sikereiknek (és ha van egy kis lelked akkor még te érzed magad köcsögnek ettől). De ahogy azt valaki ma mondta, "barátok jönnek mennek az egész életed át".

A vicces az, hogy számítasz valamire, és amikor bekövetkezik mégis meglepetésként ér, és köpni nyelni nem tudsz először. Aztán hírtelen világossá válnak az elmúlt 1-2 hónap furcsa dolgai. Aztán gondolkodsz, hogy miért történt ez pont veled, pont így, pont most. Próbálod a jót keresni benne, illetve a legjobbat kihozni az aktuális helyzetből. Lassan rájössz arra, hogy nem számíthatsz másra csak magadra és a közvetlen rokonaidra, mások kérdés nélkül átlépnek rajtad.

Ez egy ilyen dark post, remélem lesz világosabb is az elkövetkezendő pár hétben. De legalább van miről blogolni nem?